Csepregi József utógondozói ellátottunk, aki Szurekné Hadnagy Éva nevelőszülőnél nevelkedik, sokak számára példakép lehet. József a veszprémi Pannon Egyetem anglisztika szakának elvégzése után jelenleg második, gazdasági szakirányú diplomájának megszerzésén dolgozik.
A vele készült interjút utógondozója, Telkesné Érsek Andrea készítette.
Hogyan élted meg, hogy nevelőszülőkhöz kerültél, és ez hogyan hatott a gyerekkorodra?
Másfél éves korom óta nevelőszülőknél élek, de soha nem éreztem ezt hátránynak. Nem jelentett nehézséget, sőt, inkább örülök, hogy egy olyan környezetben nőhettem fel, ahol stabil háttér és szeretet vett körül. A nevelőszüleim mindig saját gyerekükként kezeltek, és ez rengeteget számított abban, hogy biztonságban érezhessem magam, és nyugodtan építhessem a jövőmet. Tudom, hogy sok gyerek nem ilyen szerencsés, ezért mindig hálás vagyok azért, hogy megkaptam ezt a lehetőséget.
Mi adott neked motivációt ahhoz, hogy komolyan vedd a tanulást?
A legtöbb motivációt számomra a nyári diákmunkák adták, amikor különböző gyárakban dolgoztam. Ott realizáltam, hogy nem szeretnék 40 éven keresztül ilyen munkát végezni. Emellett tudatosan olyan emberekkel vettem körül magam, akik inspiráltak arra, hogy a továbbtanulás legyen az utam.
Volt olyan pont az életedben, amikor úgy érezted, hogy feladnád az iskolát? Ha igen, hogyan léptél túl ezen?
Igen, az első egyetemi szakomon volt pár alkalom, amikor úgy éreztem, hogy ez talán nem nekem való, hogy nem vagyok elég jó hozzá. Ez teljesen más volt, mint a középiskola: itt már nem mások miatt tanulsz, hanem magadért, mert sok forog kockán – például az állami félévek. Az elején nehéz felvenni a ritmust, de ha valaki kitartó és megszokja a tempót, akkor végig lehet csinálni. Persze ez szakonként is változik, de a legfontosabb az, hogy ne hagyd, hogy a kezdeti nehézségek eltántorítsanak. Végül mindig az vitt előre, hogy eszembe jutott: nem azért jutottam el idáig, hogy feladjam.
Milyen volt az út az első diplomád megszerzéséig?
Sok kitartással és folyamatos munkával teltek ezek az évek. Nem mindig volt könnyű, és akadtak olyan tárgyak, amikhez több erőfeszítés kellett, de minden vizsga és teljesített félév után éreztem, hogy közelebb kerülök a céljaimhoz. A diploma számomra nemcsak egy papír volt, hanem egy bizonyíték arra, hogy képes vagyok végigvinni valamit, amit elhatároztam. Sokszor gondoltam rá, hogy ez lesz az alap, amire később építeni tudok, és ezért volt különösen fontos számomra, hogy megszerezzem.
Milyen akadályokkal találkoztál az iskolai évek alatt, és hogyan küzdötted le őket?
Az egyik legnagyobb problémám mindig is az időmenedzsment volt. Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt a tanulás, a magánélet és a munka között. Gyakran éreztem azt is, hogy stagnálok, míg mások középiskola után már építgették a jövőjüket, én addig iskolapadban ültem. Ez sokszor frusztráló volt, de igyekeztem tudatosítani magamban, hogy mindenki más tempóban halad, és reménykedem, hogy hosszú távon megtérül az a befektetés, amit most a tanulásba fektetek.
Kik voltak azok az emberek, akik támogattak a továbbtanulásban?
Elsősorban a nevelőszüleim, akik mindig mellettem álltak, de a barátaim és több volt tanárom is rengeteget beszélt velem erről, motivált. Mindig biztattak, hogy ne adjam fel, és lássam a hosszú távú célt. Nélkülük sokkal nehezebb lett volna kitartani.
Mit tanácsolnál olyan fiataloknak, akik most nevelőszülőknél élnek, és bizonytalanok a jövőjüket illetően?
Azt tanácsolnám, hogy soha ne adják fel, és ne hagyják, hogy a körülmények határozzák meg az életüket. A tanulás egy olyan lehetőség, amit senki nem tud elvenni tőlük. Ha van céljuk, és hajlandóak tenni érte, akkor bármilyen nehézséget le tudnak küzdeni. Fontos, hogy higgyenek magukban, és ne féljenek segítséget kérni.
Hogyan látod magad 5-10 év múlva, és mit szeretnél elérni a diplomáid segítségével?
Őszintén remélem, hogy jobb jövőm lesz, mint amit gyerekként gondoltam magamnak. Szeretném, ha a megszerzett tudásomat hasznosítani tudnám egy stabil munkahelyen, ahol értéket teremtek. Emellett fontos számomra, hogy kiegyensúlyozott életet építsek, amiben a tanulás és a kitartás meghozza a gyümölcsét.
Gyermekvédelmi Központunk szeretettel gratulál Józsefnek az eddig elért eredményeihez és sikerekben gazdag, boldog éveket kívánunk a továbbiakban!