„Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Lk 18, 16

A Görögkatolikus Metrópólia, egyházunk azon ősi alapfeladatát folytatja tovább, mely már az őskeresztény egyházban jelen volt. Jézus Krisztus üzenete nem véletlenül helyezi középpontba a gyermekeket, hiszen ők azok, akik a legjobban rászorulnak a keresztény útmutatásra, az evangéliumi szeretetre és a felelős felnőtt gondoskodásra.

Az egyház életében kezdetektől fogva jelentős szerepet játszott az ifjúság nevelésére, a rászoruló gyermekekre, fiatalokra való odafigyelés.

A nevelésről Aranyszájú Szent János úgy fogalmaz: „Azon szülők, akik nem nevelik gyermeküket vétkesebbek azoknál, akik elpusztítják őket. Mert aki elpusztítja, csak a testét veti pusztulásra, de aki nem neveli, az a lelkét is.” Ezek a szavak nagyon erősen hatnak, ugyanakkor ráirányítja a figyelmet arra, mindennél fontosabb a gyermekekkel való foglalkozás, a rájuk való odafigyelés. Bosco Szent János egyik legfontosabb elve volt a gyermekekkel kapcsolatban: „Közöttük lenni!” A jelenlét, a rendelkezésre állás, a minőségi idő, a legnagyobb ajándékká tud válni, amit a nevelő adhat a gyermeknek. Az egyházi fenntartó szeretne még erősebben hangsúlyt fektetni a személyes kapcsolatra, és ahogyan Kentenich atya fogalmaz a nevelésről: „Az idegen élet önzetlen szolgálatára” A felebartáti szeretet gyakorlása, melyet Krisztus állított elsődleges helyre, mértékadó mindannyiunk számára.

A gyermeknevelést hivatásának tekintő Böjte Csaba atya fogalmazta meg: „Nagyon fontos, hogy magunkról és egymásról mit tartunk? Ki az ember? Ha valaki például a padláson kutatna, és előkerülne egy picurka eredeti Rembrandt- vagy Van Gogh-alkotás, akármilyen kicsi lenne…akármennyi pókháló volna rajta, hihetetlen izgalom törne ki körülötte. Fehér kesztyűben nekilátnának, és milliméterről milliméterre megpucolnák azt a képet. Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta? Isten. Egy keresztény ember ezzel a csodálattal, ezzel a fehér kesztyűvel próbál meg közeledni ahhoz is, aki egy kicsit pókhálósabb…Mert hiszem, hogy az eredeti színei, a benne rejlő értékek – igazi csodák! …Minden ember csodálatos ajándék a Jóistentől – és nem hiszem, hogy a mennyei atya üres csomagokat küldött volna erre a földre. nekünk feladatunk, hogy ezek a kis csomagok kibontakozzanak, a bennük lévő értékek felszínre kerüljenek.” Egyházi fenntartóként ezt szeretnénk még hangsúlyosabban megvalósítani. Megláti megkeresni azt a csodát, amely minden gyermekben Isteni ajándékként benne van. Jézus minden vele találkozóban meglátta azt, amivé válhatna, ehhez szeretnénk önzetlen, keresztény támogatást nyújtani.

Josef Kentenich atya fogalmazza meg: „Minden teremtményben megtestesül Isten egy-egy gondolata, kívánsága.” Ezen szeretnénk dolgozni, hogy az egyház tanítása és útmutatása minél jobban segítse a gyermekek nevelését, gondozását és visszagondozását a családba, vagy és természetesen felkészítését az életre, melyre a jó Isten áldását kívánjuk.

​​​​​​​​Jármi Zoltán Lelki vezető