Úgy készültem, hogy szeretettel vártam

A Görögkatolikus Metrópólia, egyházunk azon ősi alapfeladatát folytatja tovább, mely már az őskeresztény egyházban jelen volt. Jézus Krisztus üzenete nem véletlenül helyezi középpontba a gyermekeket, hiszen ők azok, akik a legjobban rászorulnak a keresztény útmutatásra, az evangéliumi szeretetre és a felelős felnőtt gondoskodásra.

Az egyház életében kezdetektől fogva jelentős szerepet játszott az ifjúság nevelésére, a rászoruló gyermekekre, fiatalokra való odafigyelés.

Ezért tartotta fontosnak Fülöp metropolita atya, hogy az intézményhez tartozó lakásotthonokat megszentelje és a benne dolgozó és lakó gyerekeket minél jobban megismerje.

A lakásotthonok Dég és Lepsény településen helyezkednek el. Az otthonok eredeti nevei megmaradtak, Árpádházi szentek oltalma alá lettek helyezve, természetesen Szent István királyunkhoz az intézmény védőszentjéhez kötődve. A házak eredeti nevei: Fészek, Horizont, Kuckó, Planéta, akik védőszentjei ugyanebben a sorrendben a következő szentek lettek: Szent Erzsébet, Szent László, Szent Piroska és Szent Imre. 

Nagyon nagy készülődés előzte meg a házszentelést. Minden lakásotthon apraja és nagyja részt vett a házak csinosításában, finomságok elkészítésében, énekek, köszöntések tanulásában, keresztek, ikonok, új táblák és képek elhelyezésében. Csak egy érdekes mozzanat: amikor Fülöp atyára vártunk a gyerekek már tűkön ültek. 

Először én köszöntem be nekik, amire azt gondolták a főpásztor érkezett meg. Ez még eljátszódott néhányszor, amikor a hálózatvezető, majd az intézményvezető, illetve a titkár úr is belépett az épületbe. Nyugtattam őket, hogy még nem Fülöp atya érkezett meg. 

Amikor viszont eljött a várva-várt pillanat, nagy örömmel fogadták őt a gyerekek és megilletődötten, szépen énekelve vettek részt a szertartáson. Érsek atyát köszöntötte: Kovács István atya, aki az intézmény első lelkivezetője volt, Kovács Péter intézményvezető, Kokas Krisztina szakmai egység vezető, Magán Judit hálózatvezető, és a lakásotthonok vezetői és nevelői.

Mind a négy helyszínen megszentelte Fülöp metropolita atya a szobákat, és egyesével megáldott minden dolgozót és gyermeket. Minden gyerekkel személyesen szót váltott az életükről, tanulmányaikról, hobbiról, és programokra invitálta őket. Minden otthonban kis agapé is várta a megjelenteket.

Az egyházi fenntartó szeretne még erősebben hangsúlyt fektetni a személyes kapcsolatra, és ahogyan Kentenich atya fogalmaz a nevelésről: „Az idegen élet önzetlen szolgálatára.” A felebartáti szeretet gyakorlása, melyet Krisztus állított elsődleges helyre, mértékadó mindannyiunk számára.

A gyermeknevelést szintén hivatásának tekintő Böjte Csaba atya fogalmazta meg: „Nagyon fontos, hogy magunkról és egymásról mit tartunk? Ki az ember? Ha valaki például a padláson kutatna, és előkerülne egy picurka eredeti Rembrandt- vagy Van Gogh-alkotás, akármilyen kicsi lenne…akármennyi pókháló volna rajta, hihetetlen izgalom törne ki körülötte. Fehér kesztyűben nekilátnának, és milliméterről milliméterre megpucolnák azt a képet. Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta? Isten. Egy keresztény ember ezzel a csodálattal, ezzel a fehér kesztyűvel próbál meg közeledni ahhoz is, aki egy kicsit pókhálósabb… Mert hiszem, hogy az eredeti színei, a benne rejlő értékek – igazi csodák! Minden ember csodálatos ajándék a Jóistentől – és nem hiszem, hogy a mennyei atya üres csomagokat küldött volna erre a földre. Nekünk feladatunk, hogy ezek a kis csomagok kibontakozzanak, a bennük lévő értékek felszínre kerüljenek.”

Egyházi fenntartóként ezt szeretnénk még hangsúlyosabban megvalósítani. Meglátni, megkeresni azt a csodát, amely minden gyermekben Isteni ajándékként benne van. Jézus minden vele találkozóban meglátta azt, amivé válhatna, ehhez szeretnénk önzetlen, keresztény támogatást nyújtani.

Így szeretnénk dolgozni, hogy az egyház tanítása és útmutatása minél jobban segítse a gyermekek nevelését, gondozását és visszagondozását a családba, vagy és természetesen felkészítését az életre, melyre a jó Isten áldását kérjük.    

Ui: Nagy szeretettel csatolunk egy nagyon kedves visszajelzést, melyet Kokas Krisztina készített, melyben a gyerekek név nélkül önkéntesen szólalnak meg, Fülöp atya ottlétéről és görögkatolikus egyházunk jelenlétéről. 

Hogyan készültél a lakásotthon szentelésére?

„Én még nem részesültem ilyenben, nagyon tetszett. Nagyon izgultam, de közben meg örültem is neki, hogy a világ egyik legnagyobb emberével tudok élőben találkozni.”

„Versolvasással, énekléssel, beszélgetéssel.”

„Olvastunk verseket. Rendbe raktuk a szobákat.”

„Tanultam énekeket, gyakoroltam. Kicsit sokat kellett várni, de jó volt. Csinosan felöltözve és díszített asztallal vártuk őket.”

„Úgy készültem, hogy szeretettel vártam.”

„Nagyon vártam, hogy megjöjjenek és vártam Fülöp atyát.”

„A várakozásom az volt, hogy végre ideérjen Fülöp atya és megáldjon minket.”

„Azt hittem először, hogy az Atya nagyon magas lesz, és hogy egész estig elhúzódik majd a szentelés. De sokkal jobb volt, mint amit elképzeltem.”

„Izgultam, várakoztam és készültem nagy örömmel.”

Mi az, ami a legemlékezetesebb volt számodra?

„A mondóka, vagy versnek is nevezhetjük, az nekem nagyon tetszett. Meg amikor körbeültünk beszélgetni Fülöp atyával. Ami nagy örömöt okozott az, amikor a saját szobámban egy fényképet csinált rólunk Móni néni.”

„Amikor megszentelte a szobámat.”

„Megáldott minket, egyesével mentünk oda hozzá. Énekeltünk, imádkoztunk.”

„A beszélgetés, az ismerkedés és a házszentelés.”

„Az, amikor megáldott, beszélgettünk és megölelt. Örömet adott.”

„Fülöp atya tetszett a legjobban, mert kedves volt.”

„Örülök, hogy volt esélyem ilyen magas rangú, fontos emberrel találkozni.”

„Közösen imádkoztunk.”

„Amikor leültünk beszélgetni és egyből az első kérdésre én egyedül adtam a helyes választ, talán az tetszett a legjobban. Tetszett, hogy csend volt. A közös éneklés is nagyon jó volt.”

„Jó érzés volt, hogy Fülöp atya mesélt az életéről, és hogy örömmel jött hozzánk.”

„A legjobb volt, hogy együtt voltunk. Ami legjobban megfogott, az a motoros zarándoklás.”

„Mert megnyugtatta a lelkiismeretemet az, hogy megszentelte a házat, és hogy tudtam Fülöp atyával élőben beszélgetni.”

Milyen üzeneted lenne Fülöp atya illetve Zoli atya felé?

„Többször is lehetne ilyen nap, amikor eljönnek hozzánk és tudunk beszélgetni velük és játszani.”

„Szeretem.”

„Zoli atyának: nagyon jó imádkozni vele. Fülöp atyának: Szeretettel várom, hogy újra eljöjjön hozzánk.”

„Zoli atyával nagyon jók a beszélgetések meg a játékok. Jöhetne minden nap. Fülöp atya: jó, hogy megszentelte a házat és így sokkal jobb lesz.”

„Fülöp atyának, hogy jöjjön máskor is. Zoli atyának, hogy jó vele játszani.”

„Jöjjön minden nap! (Fülöp atya). Köszönöm, hogy minden nap jön. (Zoli atya)

„Kedves volt Fülöp atya, meg Zoli atya, meg Ricsi atya.”

„Köszönöm, hogy elmesélte azt a történetet Szűz Máriáról (Fülöp atya). Zoli atyának köszönjük, hogy mindig az idejét ránk fordítja.”

„Köszönjük nekik, amit értünk tesznek, hogy Zoli atya is gyakran eljön hozzánk, hogy a kisebbeket játékosan tanítja, és a lehető legjobb példát mutatja nekünk.

„Sok egészséget kívánok!”

„Legközelebb is jó sokat beszélgessünk. Zoli atya felé pedig, hogy legközelebb is focizzunk fent a nappaliban.”

„Ha lehet, egyszer játszhatnánk közösen, vagy elmehetnénk olyan programokra ahol Fülöp atya és Zoli atya is ott van. És hogy a szentelés nagyon jó volt. Fülöp atya és Zoli atya is nagyon kedvesek, és ennek igazából örülök.”

„Köszönjük, hogy megszentelte a házat.”

„Nagyon köszönöm, hogy ilyen eseményen részt vehettem, és örülnék, ha többet jönnének hozzánk beszélgetni.”

„Jöjjenek többször, mert jó, ha itt vannak közöttünk.”